Prológus

Kiskorom óta egyetlen egy dolog volt fontos számomra. Egy gyönyörű levél, amit még édesapám írt, s adott nekem, azon a napon, amikor meghalt. Azt mondta, ha szomorú vagyok, vagy csak szeretném ha velem lenne, vegyem elő és olvasgassak szívhez szóló sorai között. Ez a mai is egy ilyen nap, hogy szükségem van rá. Borzasztó napom volt, mint mindig, mivel egy cellában, ahol az egyetlen társad egy egér nincs sok elfoglaltság. Minden nap azon gondolkozom, hogy kerültem ide, vagy mit tettem, hogy ezt a sorsot érdemeltem az élettől. Sosem vétettem senki és semmi ellen, egyetlen vétkem csupán az, hogy valaha akit szerettem az édesapám volt. Ő volt a legjobb barátom, lelki társam és elsősorban az apám egy személyben. Bármi bajom volt neki elmondhattam, nem úgy, mint anyámnak, aki sosem törődött velem igazán. Születésem óta azt hangoztatta, hogy egy mihaszna vagyok, aki nem jó még a szeretetére sem.
Lassan elővettem a levelet a szívem felőli kabátzsebemből, majd óvatosan széthajtogattam egy mosoly és pár csepp könny kíséretében.

,,Drága kislányom,

Minden kimondatlan szót, melyet nem tudtam elmondani neked, ebben az apró levélben írom meg. Itt és most tudnod kell, hogy semmi sem a te hibád. Ez kizárólag az én egyedüli döntésem volt.

Emlékszem még arra a napra,a mikor először fogtalak a kezemben. Apró kezecskédet arcom felé emelted, s halvány rózsaszínű ajkad mosolyra húztad. Aranybarna szemeid pedig csak úgy csillogtak az örömtől. Olyan büszke voltam magamra, hogy egy gyönyörű kislány édesapja lehettem.

Az első lépteidnél sajnos már nem lehettem ott, de tudnod kell, hogy lélekben mindig veled voltam, s vagyok. Édesanyád mindig bejött hozzám a kórházba és elújságolta, hogy aznap mi mindent csináltál. Többnyire csak sírtál, ettél és ittál. Nem csináltál sok dolgot, de nekem ezt is boldogság volt hallgatni, hogy az egy szem lányom, mikor evett először, vagy mikor sírt fel egy rossz álom után. A szívem ezektől az apró örömöktől lett meleg és szeretettel teli. Megtudtam, hogy első szavad az ,,apa" volt. Mikor édesanyád ezt kimondta, apó könnycseppek gördültek le az arcomon, mert tudtam rám gondolsz, bármennyire is fiatal voltál. Viszont sosem láttalak ezen idő alatt, mert anyád nem akarta, hogy így láss. Megértettem, de soha nem tudtam elfogadni.

Szeretném, ha boldog lennél és ezek után is önmagadat adnád. Igaz, hogy nagyon keveset találkoztunk, de remélem megbocsájtod nekem ezt a hatalmas hibát. Tudd, hogy nagyon szeretlek, most és mindörökké.

Remélem még lesz alkalmunk találkozunk, de a földi életünkben már nem, mert mire ezt a levelet olvasod már nem leszek ezen a világon. A kedves Halál átvezett egy hatalmas fénylő kapun, mely az Öröklét felé vezet. A betegségem legyőzött, pedig küzdöttem, hogy veled mardhassak.

Ui: Tudd, hogy ezt a levelet kövér könnycseppeim áztatták és vérző szívem alkotta. Soha nem feledlek el, s remélem te sem engem.

Az egyetlen férfi az életben,

Apa"

A levél végén hatalmas ajtócsapódás, melytől a mellettem gubbasztó kisegér, visszaszaladt otthonába. Hirtelen felnéztem és megpillantottam Őt, ki a szokásosnál is dühösebb volt. Szemei vérben forogtak, s ezt honnan tudom? A sötét cella előtt smaragd szemei csak úgy villództak a gyér fényben. Hirtelen rám nézett és...